Hipnotikus szuggesztiók

A hipnotizált  személynek adott szuggesztiókkal változatos magatartásmódok és élmények idézhetők elő. A hipnózisban befolyásolni lehet a személy mozgáskontrollját, gátolni lehet új emléknyomok kialakulását, míg a régebbieket fel lehet éleszteni, és a jelen érzékelését is radikálisan meg lehet változtatni.

Mozgáskontroll. Sok hipnotizált ember akaratlan mozgásokkal reagál a közvetlen szuggesztiókra. Ha például kinyújtott karral egymás felé fordított tenyérrel áll, és a hipnotizőr azt sugallja, hogy a két kéz vonzza egymást, akkor a páciens kezei rövidesen megmozdulnak, és a személy azt érzi, hogy kezeit tőle független külső erők hajtják. Közvetlen szuggesztióval gátolni is lehet a mozgást. Ha a szuggesztibilis személynek azt mondják, hogy az egyik karja merev (mint egy vasrúd, vagy gipszben van), és ugyanakkor azt kérik, hogy hajlítsa be, akkor erre nem lesz képes, vagy a szokásosnál jóval nagyobb erőre lesz ehhez szüksége. Ez a válaszfajta ritkább, mint a sugallt mozgás. A hipnózisból felébresztett emberek a hipnotizőrtől előre beállított jelre meghatározott mozgással reagálhatnak. Ez a poszthipnotikus válasz. Még ha el is felejti a szuggesztiót, a személy erős kényszert érez a viselkedés végrehajtására. Ilyenkor cselekvését észszerűnek próbálja feltüntetni, még akkor is, ha végrehajtását pillanatnyi impulzus szülte.

Poszthipnotikus amnézia. A hipnotizőr szuggesztiójára a hipnózis alatt történtek kiesnek a páciens emlékezetéből egészen addig, amíg hipnotizőr jelzése lehetővé nem teszi számára, hogy felidézze őket. Ez a jelenség a poszthipnotikus amnézia. Az emberek nagyban különböznek egymástól a poszthipnotikus amnéziára való érzékenységük tekintetében. Ebben a vizsgálatban tíz, hipnózis alatt végrehajtott cselekvést kellet felidézni. Néhányan egyet sem, illetve csak egy-két ilyen cselekvést felejtettek el, a legtöbben négyet-ötöt. A vizsgálati személyek nem kis része azonban mindet elfelejtette. Ez a fajta kétpólusú eloszlás a személyek két elkülöníthető csoportjára utal a poszthipnotikus amnéziára vonatkozó vizsgálatokban. A jó felidézők csoportja a nagyobb, és valószínűleg az átlagos hipnotikus érzékenységűeket képviseli. A mindent elfelejtők képezik a kisebbik csoportot, és minden bizonnyal ők tekinthetők a hipnózis virtuózainak. A két csoport közötti, a poszthipnotikus szuggesztiót követő felidézésbeli különbség, úgy tűnik, nincs összefüggésben az emlékezőképességgel: amint a hipnotizőr az amnéziát az előre beállított jellel feloldja, a teljesen amnéziásnak bizonyult személyek ugyanannyi cselekvést képesek felidézni, mint a kevésbé amnéziásak. Néhány kutató szerint a hipnózis átmenetileg egyes tételek emlékezetből való kikeresését gátolja, de nem befolyásolja magát a tárolást.

Életkori regresszió. Hipnotikus szuggesztióra néhányan képessé válnak korábbi életük bizonyos eseményeinek, például tizedik születésnapjuknak a felidézésére is. Némelyek ezt az epizódot olyan élénken fel tudják idézni, mintha televízión látnák. Ezek a személyek úgy érzik, mintha jelen lennének, és közvetlenül szemlélnék az eseményeket, de nem érzik, hogy befolyásolni is tudnák őket. Egy másik típusú regresszióban a személyek azt érzik, mintha újraélnék az eseményeket. Leírják, milyen ruhában vannak, végigsimítanak a hajukon, tudják, milyen hosszú, és felismerik osztálytársaikat. Olykor a már rég elfelejtett gyermeknyelv is felidéződik a regresszió során.

Pozitív és negatív hallucinációk. Bizonyos hipnotikus élményekhez nagyobb hipnotikus tehetségre van szükség, mint másokhoz. Kétfajta szuggesztív hallucinációt dokumentáltak: pozitív hallucinációkat, amelyekben a személy jelen nem lévő tárgyat lát és hangot hall, valamint negatív hallucinációkat, amely során a személy valami olyasmit nem lát, amit normálisan látnia kellene. Sok hallucinációnak pozitív és negatív összetevői egyaránt vannak. Hogy ne lásson egy székben ülő embert (negatív hallucináció), a személynek a széknek azokat a részeit is látnia kell, amelyeket ilyen esetben egyébként nem láthatna (pozitív hallucináció).