Víztükörben
Hogyan reflektálja tudatunkat a vízA vízről általában annyit tudunk, mint önmagunkról, vagyis: sajnálatosan keveset. Pedig rendkívül fontos, és -- a szó legszorosabb értelmében -- kristálytiszta üzenetet hordoz a számunkra, amelyet csak akkor foghatunk fel, ha bátran víztükörbe nézünk. Akkor talán megértjük, hogy a víz nem mennyiségi, hanem elsősorban minőségi összefüggésben áll életünkkel.
A cikkünkben közölt fotók és információk egy japán vízkutató, Masaro Emototól erednek. Emoto úrA víz üzenete címmel könyvet írt kutatásai eredményeiről. Aki hitetlenkedve fogadja mindazt, amit ez a lelkes vízkutató könyvében tényként kezel, vagyis azt, hogy gondolataink, szándékaink állandó (fizikai!) kölcsönhatásban vannak környezetünkkel, annak döbbenettel kell bámulnia az alábbi fényképeket, végül is pedig tudomásul kell vennie, hogy ez az igazság, legyen az bármennyire is érzékelhetetlen a mindennapi tapasztalatban.
Simanto, az utolsó tiszta folyó Japánban
Ellenpólusa, az ipari települések között kanyargó Joto...
Lássuk azonban, miről is szólnak ily döbbenetes erővel Emoto úr kutatásainak (mondjuk ki bátran: tudatmódosító) eredményei. Ez a vérbeli tudós a víz révén mondhatni tényszerűen bebizonyította régmúlt korok bölcselőinek primitív halandzsának tartott axiómáját, miszerint -- "embertől független létezés nincs". Ami csak más szó arra, hogy minden mindennel összefügg. Tehát: az emberi lény észlelhetetlen, de annál inkább rezgő energiái, illetve: gondolatai, szavai, eszméi, haraga, öröme, különösen pedig a zenéje (!) hatással vannak példának okáért a víz molekuláris összetételére! Nem, nem valamilyen speciális vízről van itt most szó, hanem ugyanarról a "közönséges" vízről, amely az emberi szervezet -- egyszersmind pedig egész bolygónk -- 70 százalékát teszi ki. Azzal persze elméletileg mindenki tisztában van, hogy a víz maga az élet forrása, és hogy minősége, egész-sége létfontosságú az élet minden formájára nézve. Talán durva hasonlattal élve azt mondhatnánk, hogy a test nem más, mint egy nagy szivacs, melynek sejtnek nevezett kamrácskái tulajdonképpen nem is tesznek mást, csak -- vizet tárolnak! Életünk minősége tehát közvetlenül összefügg vizünk minőségével.
A víz rendkívül érzékeny és képlékeny, környezetéhez alkalmazkodó szubsztancia. De nemcsak a szabad szemmel látható alakja ily "rapszodikus", illetve változékony. Környezetének energiáira, rezgéseire is reagál, éspedig ott, ahol szabad szemmel nem látható: molekuláris szerkezetében. Így aztán a víz nem csupán vizuálisan, hanem molekuláris szinten is reflektálja környezetét. Emoto úr könyvében fényképszerűen dokumentálta ezeket a molekuláris változásokat. Vízcseppeket fagyasztott be, majd egy fényképező mikroszkóp segítségével megfigyelte őket. Munkája a napnál is világosabban szemlélteti a különböző molekuláris vízszerkezeteket, és az azokra gyakorolt környezeti hatásokat.
Szeretlek...
Gyűlöllek!
A hó többmillió éve létező és ismert jelenség. Minden egyes hópehely -- mint ahogyan arra az iskolában tanítottak minket -- egyedülálló formával és strukturával rendelkezik. Sajátos jelenség tehát. Befagyasztva egy-egy vízcseppet, és lefényképezve annak szerkezetét -- mint ahogyan azt Emoto úr tette -- elképesztő ismereteket szerezhetünk a vízről, és -- önmagunkról. Az érintetlen hegyi patakocskák vizében rejlő cseppkristályok csodálatos szépsége, vagy az agyonszennyezett, élettelen vizek korcs és rút világa, legyünk őszinték: mind, mind -- rólunk beszélnek.
Emoto úr rengeteg vízkristályfotót készített. De már az itt közölt négyben is -- megnézhetjük magunkat...
csnf |
AJÁNLOM AZ OLDALT
