AZ UNIVERZUM NAGY KÖNYVTÁRA: AZ AKASHA

"Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak."
(Máté, 10.30.)

1. BEVEZETÉS

Az akasha az univerzum történetét rögzítõ, tároló könyvtár, amelyben minden esemény, információ megtalálható a kezdetektõl fogva. Ezt a rendszert a misztikusok "A Beszélõ Fény Krónikájának" is hívják. Nem azonos a világéter teljes hullámterével, mivel abból a háttérzaj, a szüntelenül zengõ idõvisszhangok (ez a szférák zenéje) miatt nagyon nehéz közvetlenül használható információkat kinyerni. Az akasha az Isten által létrehozott és mûködtetett könyvtár, a totális lexikon, melynek adatbázisa rendezett és könnyen visszakereshetõ módon van eltárolva. Ez az egész teremtésben felhalmozódó minden tudásnak, történésnek a raktára.

Az akasháról a mai napig csak nagyon kevés embernek van bármiféle tudomása a Földön. Még kevesebben vannak, akik képesek olvasni belõle, kikeresni az õket érdeklõ információkat (sámánok, látnokok, tanítómesterek). Peter Krassa könyve, az Akasha krónika, amely 2000-ben magyarul is megjelent a Trivium Kiadónál, sajnos rendkívül szegényes mû (véleményem szerint) és szinte semmi használható ismeretet nem tartalmaz magáról a könyvtárról. Ez persze nem csoda, hisz az (anyagbaragadt) tudomány helyett eddig fõként csak a misztikusok foglalkoztak az isteni adattárral, õk is csupán olvasói szinten. Ezért döntöttem úgy, hogy ebben az írásomban röviden ismertetem az akashát, annak szerkezetét és mûködését. A szükséges információkat természetesen magából az akashából nyertem.

2. A FIZIKAI SZERKEZET

Az akasha fizikailag (hardveresen) egy rengeteg részegységbõl felépülõ, idõszálasan egyetlen információs hálózatba kapcsolt, bonyolult tárolórendszer. Az egyes elemei az univerzum különbözõ térbeli pontjain találhatók. Konkrétan: minden dimenziórendszernek, azon belül minden galaxisnak, és minden csillagrendszernek megvan a maga saját, lokális könyvtára, amelyek mind számos tárolóelembõl állnak. Az egész nagyon hasonló a földi könyvtárak, illetve az internet felépítéséhez, célját és logikáját tekintve, bár jóval nagyobb kapacitású.

Az egyes tárolók felépítésükben és mûködésükben a lélek architektúráját (szerkezetét) követik, csak ezek lényegesen nagyobb méretû barionokból állnak. Amolyan "szupernagy" lélek részecskék, tárológömbök, amelyek nagyon jól védett és információsan árnyékolt bázisokon, az Isteni Fenntartási Rendszer helyi támaszpontjain találhatók, a folyamatos mûködésükhöz szükséges, technikai kiszolgáló apparátusokkal egyetemben. Többféle típus is van belõlük, a legnagyobbak teniszlabda méretûek, és természetesen mind intelligens, akár a normál (emberi, isteni) lelkek. Ez gyakorlatilag egy olyan értelemmel bíró számítógépes adatbank, amelyben az információk térbeli gravitációs hologramok formájában, idõhullámokként terjedve (forrástól-forrásig) õrzõdnek a végtelenségig.

Tehát nem elektronikus formában, bitekbe kódoltan, mágneslemezen vagy CD-n, netán papírra nyomott szövegek, képek formájában tárolja az információt! Mert ezek az általunk ismert és használt anyagi hordozók kapacitásukban, elérési idejükben, tartósságukban és mûködési megbízhatóságukban messze elmaradnak az akasha rendszereihez képest.

A tárolók mindegyike több, multiplexelt (sokcsatornás) kommunikációs idõszállal kapcsolódik a társaihoz, de ezek nem alkotnak teljes gráfot. A hálózat topológiája (felépítése) kombinált fa és csillagpontos (lényegében hierarchikus), valamint gyûrû alakú, amiben teljes az információk redundanciája (ismétlõdése). Minden adat legalább két helyen van eltárolva, két külön bázison és tárolóban, az univerzum két különbözõ pontján. Így ha bármely helyi adattároló támaszpont megsérül vagy megsemmisül (baleset, háború, természeti katasztrófa, egyéb mûszaki hiba miatt), az információk akkor sem vesznek el belõle.

Az akashában az adatforgalom folyamatos. Tehát állandóan, szünet nélkül íródnak bele az új események információi külön beviteli csatornákon, illetve bármikor kérhetnek ki belõle adatokat a rendszerhez hozzáférõ intelligenciák más csatornákon keresztül. Az idõszálak ezért szimplex üzemmódban mûködnek, bennük, rajtuk az adatátvitel mindig csak egy irányban folyik. A rendszer az egyes teremtési korszakok kezdetétõl a végéig mûködik, és külön fizikai tárterületeken õrzi a korábbi korszakok összes információját is. A kapacitása és a mûveleti sebessége, amivel ír, keres és szolgáltat, valami elképesztõen óriási (piko, sõt femtoszekundumokról van szó!), de nem korlátlan. Nagy terhelésnél elõfordul, hogy több másodpercet is várni kell a válaszra. Ez még akkor is így van, ha a keresett információt az univerzum legtávolabbi pontjáról kell elõbányásznia a kiszolgálónak.

Az egyes tárológömbök tematikusan megosztott adatrögzítést végeznek, vagyis az információk már eleve többféle indexelésnek megfelelõen kerülnek rögzítésre benne. A gondolatok, amik állandóan ott kavarognak mindenki lelkében, igazából a beérkezõ információkat, tapasztalatokat indexelik, csoportosítják és jelölik meg. Hozzáfûzõdnek az eltárolódó adatokhoz, megkönnyítve késõbb a visszakeresés folyamatát. A lélek adattárolásáról részletesebben lásd: A lélek szerkezeti felépítése és mûködése, illetve A lélekcella adattárolása címû írásokat.

Az Isten minden teremtménye, tehát az összes növényi, állati, emberi, isteni lélek idõszálasan fel van fûzve (kapcsolva) erre az adattárra. Minden lélek lokális információ gyûjtõ, feldolgozó, tároló rendszerként mûködik a teremtésben, vagyis szerves része az akashának. A nagy tárológömbökben mindenkirõl létezik egy teljes másolat, ami állandóan, azonnal frissül. A különbség egy lélek és a róla készülõ biztonsági másolat között csupán annyi, hogy a lélekben az információk élnek, manipulatívak, dinamikusak, tehát futnak, aktívan cselekednek, mûködnek, mint valami program (jobb hasonlatot nem tudok rá a jelenlegi földi fogalomkészletbõl), míg a háttértárban lévõ másolat csak egy passzív, statikus, nem futó, vagyis holt adathalmaz. Egy lélek fizikai megsérülése, netán megsemmisülése esetén a teremtõje ezen másolat alapján tudja teljes pontossággal újra alkotni õt, visszaállítani az eredeti létezési állapotának megfelelõen. Így semmi sem vész el a rendszerbõl.

3. AZ ADATTÁROLÁS MÓDJA

A beérkezõ információk több forrásból származnak. Egyrészt a lelkektõl érkeznek, másrészt vannak külön kronovizorok (gravitációs távcsövek, idõhullámokat érzékelõ felvevõkamerák), amelyek vagy messzirõl, az adott szektorhoz tartozó akashabázisról végeznek rögzítést, vagy kimennek a helyszínre (apró robotszondák formájában) a közeli felvételekhez. Így bármi is történik egy csillagrendszerben, bármelyik bolygón, akár jelen vannak ott lelkek, mint megfigyelõk, akár nem (pl.: természeti jelenségeknél), mindenrõl készül feljegyzés. A robotszondák képesek álcázni magukat, hogy a jelenlétük ne zavarja meg az események menetét, és a reakcióidejük mindössze néhány másodperc. Vagyis bármi érdekes történik a teremtésben, amirõl jó lenne közeli felvételt készíteni, másodperceken belül térugrással odaérkezik egy rögzítõegység. Ezek vezérlésérõl, irányításáról külön operátorok (kezelõk) gondoskodnak. Õk (ezek a lelkek) a könyvtárosok, az eseménytárosok, akik az akasha üzemeltetõiként dolgoznak az univerzumban.

Az akasha nem csak a fizikai világokban zajló eseményeket rögzíti, hanem a szellemi világok életét is. Vagyis gyakorlatilag semmi sem maradhat ki belõle. Még a galaxisok közti mélyûrben zajló történésekre is odafigyelnek, sõt az univerzumon kívüli dolgokra is, a nemtér-nemidõben zajló folyamatokra. A mi univerzumunk téridõ buboréka természetesen kapcsolatban áll az õskáoszban létezõ többi univerzummal, és azok akasháival, bár nem mindegyikkel van idõszálas összeköttetése és állandó információcseréje.

Az információk tárolása (ez keleti népmesékben a szellem a palackban) többféle szempont szerint történik. A két legfontosabb indexelési típus a hely és az idõ. Konkrétan: (Hely) Ki, milyen lélek, melyik lélekfraktálon, melyik galaxisban, csillagrendszerben, bolygón, városban, tehát pontosan fizikailag a téridõben hol gyûjtötte az információt. (Idõ) Mikor, milyen helyi idõszámítás szerint, mikortól meddig történt a dolog.

Ezen kívül léteznek tematikus tárolók is, amikbõl nagyon sokféle van. A rendszer belsõ redundanciáját növelik, a keresési idõt pedig csökkentik ezek a mûszaki megoldások, javítva a keresõk (adatkezelõ szoftverek) találati arányát. Az érdekesség kedvéért felsorolok néhányat. Egy lélek (ember) adott életében használt összes személyes holmija, tárgya, ami az övé volt megtalálható egy helyen. Ide tartozik a testi kinézet is, a ruhái, a pohara, a játékai, a bicskája, az autója, stb. Vagy külön megnézhetõ minden, amit az élete során leírt vagy lerajzolt az illetõ. Még akkor is, ha rajta kívül senki sem látta, mert csak leírta egy papírfecnire és nyomban elégette, megsemmisítette azt.

Vagyis a teremtésben nincsenek titkok. Semmi sem vész el, merül a feledés homályába a visszakereshetõség reménye nélkül. Az egész fecni megtalálható az adattárban, tehát még a rajta lévõ radírozás nyoma, az ujjlenyomat, maszat, stb. is. Hisz a lélekben minden érzéklet, még az érzések és a gondolatok is mind számon vannak tartva. A testünk minden atomja, sõt elemi részecskéje "számon van tartva", nemhogy a hajszálaink! Az egyes tudományágak eredményei szintén különféle felosztási rendszerek szerint kereshetõk. Egy adott bolygón egy adott teremtési korszakban, pl. fizikából minden felfedezés, kutatás, kisérlet, elért eredmény, publikáció megvan. Az is, hogy ki, hol, mikor csinálta. Kérhetõ vázlatszerûen (mintha könyvet olvasna a lélek), de megnézhetõ holografikus filmen is az egész eseménysor, akárha most játszódna, élõben.

A rendszerben természetesen eltárolódik a benne való keresés ténye is, hogy ki, hol, mikor, mit keresett és miért. Az eseménytárosok egyben felügyelik az adatforgalmat, segítenek a keresésnél a kevésbé gyakorlott felhasználóknak, illetve megakadályozhatják bizonyos információk lekérését a hálózatból. A teremtés biztonságos, irányítható mûködéséhez nagyon fontos az információk megfelelõ szeparálása, áramlásuk szabályozása. Egy adott rendszert (lelket, lélekcsoportot) védeni kell a rá nézve veszélyes tudástól (gondolatvírusok), illetve ha bajba kerül, megfelelõ tudással lehet a legkönnyebben meggyógyítani, átprogramozni a megfelelõ mûködésre. Lényegében minden gyógyító beavatkozás egy rendszer információ tartalmának feljavítására, módosítására irányul alapvetõen.

Végezetül, hogy legyen némi fogalmunk az akashában tárolódó információk mennyiségérõl, íme egy összehasonlítás. Ha szöveges formában tárolná egyetlen teremtési korszak adatait a rendszer, sûrûn teleírt, vastag lexikonokban, akkor ehhez nagyjából egy akkora könyvtár kellene, mint Pest-megye (kb. 6000 km^2). Tele magas polcokkal, rajtuk roskadásig pakolt könyvekkel.

4. KERESÉS, OLVASÁS A RENDSZERBEN

Ahhoz, hogy bármit is meg tudjunk találni ebben az óriási adathalmazban, elõször is tudnunk kell, hogy mire van szükségünk. A keresési feltételek és kulcsfogalmak megadásával kell leszûkíteni a keresõprogram számára a lehetséges válaszok számát, mennyiségét. Mindez gondolati úton történik, tehát nem valami billentyûzeten kell bepötyögni valamilyen nyelven a kérést (bár a gyengébbek kedvéért még ez is megoldható).

Az akashára rá lehet csatlakozni közvetlenül, az oda vezetõ idõszálon keresztül vagy közvetve, valamely információs terminál segítségével. A szellemi világban könnyebb hozzáférni eme készülékekhez, a fizikai világban ugyanis (itt a Földön) jóval kevesebb van belõlük (pl. frigyláda). Ha valaki nem tud egyik módon sem kapcsolatba lépni a rendszerrel, annyit még mindig megtehet, hogy megkér egy hozzáértõt (eseménytáros angyalt, beavatott tanítómestert, buddhát, stb.), nézzen utána az õt érdeklõ adatoknak. A számára tiltott információkhoz persze így sem juthat hozzá, erre nagyon ügyelnek a földi világ információs integritására (érintetlenségére), szeparációjára (elkülönítésére) felügyelõ angyalok.

Törvényszerû, hogy minél magasabb szintre jut valaki a megvilágosodásban, annál több információhoz fér hozzá az akashából. Vagyis tudásra van szükség a tudás megszerzéséhez is. Aki jól tud kérdezni, az jó válaszokat is kap az egésztõl (mintha barkochbáznál). Az ezoterikus titkokba történõ beavatás tehát lényegében azon kulcsinformációknak az átadásából áll, melyek révén a lélek önállóan képessé válik hozzájutni a számára fontos ismeretekhez.

Vannak beavatottak, akik az emberek személyes élettörténetében tudnak olvasni, mások a történelem eseményeit képesek megszemlélni, vagy valamely tudományág eredményeihez férnek hozzá jó hatásfokkal. A mûvészek, alkotók, feltalálók, sámánok mind kiemelkedõ affinitással rendelkeznek az akashából való információ kinyerését illetõen. A lelkük információ tartalma egybevágó az általuk keresett adatokkal, ezért náluk könnyen jön az ihlet. Gyorsan eszükbe jut a megoldás a hálózatból (ez az inspiráció, a sugallat). Természetesen mi lelkek nem vagyunk egyformák, hisz különféle feladatok végrehajtására lettünk megteremtve és felkészítve. Ezért mindenkinek megvan a maga kedvenc szakterülete, amiben tehetséges.

A Teremtõ képes rá, hogy bizonyos információkat zároljon a teremtményei vagy csak egyes meghatározott lélekcsoportok elöl, így azok nem kereshetõk (titkosak) a számukra. Ilyen például a jövõbelátás bizonyos szûk határokon túl (pl. a jövõ heti lottó nyerõszámok), vagy a múltba látás több teremtési korszakra (eonokra) visszamenõleg. Persze kivételek mindig akadnak. Én magam találkoztam olyan emberrel (prófétával) a Földön, akinek hozzáférése volt az egész földi jövõhöz, a mostani idõk végezetéig. De beszéltem olyannal is, aki az összes teremtési korszak eseményeire rálátott visszamenõlegesen. Ebbõl õ könyvet is írt (a Naprendszer igazi történetérõl évmilliókra visszamenõen), csak nem jelent meg máig sem (sajnos) az örököseinek köszönhetõen a mûve.

5. TOVÁBBI ÉRDEKESSÉGEK AZ AKASHÁRÓL

Ha mégis rögzítésre kerülnek az akashából egyes rövid részletek anyagi hordozófelületen, akkor azt általában különleges (kopás, törés, sav, rozsda és hõálló) fémlemezekre nyomják, melyek nagyon stabil, idõtálló (aranytartalmú) ötvözetbõl vannak. Ilyen akasha lemezeket máig õriznek a Föld több pontján a beavatottak, illetve eltemetve várják a felfedezésüket évezredek óta. Ezt a tudást nagyon gondosan elrejtve vigyázzák a késõbbi korok bölcs emberei számára az Isteni Tanács megbízásából. Mi jelenleg ezekhez egyáltalán nem férhetünk hozzá, mert a civilizációnk féktelen pusztítási vágyában (öntelt ostobaságában) könnyen megsemmisíthetné az õsi tudás eme kulcsfontosságú hordozóit, ahogy ezt tette már több esetben. Lásd: a mayák szent könyveit, a rovósámánok arvisúráit, a kínában és tibetben õrzött feljegyzéseket vagy az alexandriai könyvtár tûzre hányt papiruszait.

Persze mi sem maradunk azért tudás nélkül. Az olyan szentként tisztelt könyvek, mint a 64 kötetes Védák, a Biblia és a Korán gyakorlatilag szemelvények az akashából. Bizonyos információk kivonatai egyszerûsített formában a "köznép" számára. A Védák például versbe szedve, 64 témakör köré csoportosítva tartalmazzák a tudás lényegét az univerzumról, mint valami tankönyv sorozat. A Biblia több rétegben kódolt információkat tartalmaz a jelenlegi teremtési korszak eseményeirõl. Ezt már javában fejtik a zsidó egyetemeken számítógépekkel, amióta rájöttek a legfelsõ kódolási szint titkára 1997-ben. Lásd: A Biblia kódja a hét pecsétes titok címû írást.

Az akashát azért nevezik (allegórikusan) "Beszélõ Fény Krónikának", mert a mindentudás tárháza segíti hozzá a lelkeket a megvilágosodáshoz, a bölcsesség és az értelem fényéhez. A lélek számára egyébként az idõhullámok, és az általuk hordozott információk érzékelése világító, fénylõ észleletként jelentkezik közvetlenül. Az ókori teremtésfilozófiákban a BESZÉD, SZÓ és HANG a LEVEGÕ, illetve a SZÉL modulációját (információ tartalmát) jelentette. Most már tudjuk, hogy ennek semmi köze az emberi szájaláshoz és a bolygó atmoszférájához. Lásd: a Teremtési princípiumok címû írást. A Fény azért "Beszél", mert az univerzumban mindenhol jelenlévõ fénykvantumok (a tér és a fény) mind intelligensek. Forrásrendszerükben õrzik az általuk begyûjtött tudást. A lelkek centrumában is ugyanilyen energiakvantumok egzisztálnak a szentély közepén.

További különlegessége az akashának, hogy benne a jövõrõl is találhatók feljegyzések. Azok a leendõ, még a jövõtérbe tartozó események, amelyek determinisztikusan vagy nagy valószínûséggel következnek a jelenbeli állapotokból, a rendszerben mint jóslatok, elõrevetített lehetõségek szerepelnek. Ezeket az aktuálisan hozzájuk tartozó extrapolációkkal (valószínûségi értékkel) együtt maga a rendszervezérlõ intelligencia szolgáltatja, jeleníti meg a kérdezõ számára. Ugyanakkor fontos tudnunk, hogy a jövõ sohasem végzetszerû és elkerülhetetlen. Ami még nem volt, az még csak terv. Általában az öt legvalószínûbb lehetõségrõl készít jövõképet ez az elõrejelzõ szoftver. A kép annál elnagyoltabb lesz, minél több a döntési csomópont, minél messzebb nézünk elõre a jövõben és minél kevesebb a determinisztikus kényszerhatás.

A három dimenziós földi világban reinkarnálódni, testbe születni azzal jár a lélek számára, hogy (a születés angyalai) letörlik a feltudati memóriájából minden korábbi emlékét, tudását. Ez mindenkire nézve kötelezõ, még az Isten kerubjaira is. Gyakorlatilag a nulláról indulva kell itt újraépítenünk az életünket, a személyiségünket, az ezzel járó számtalan kockázattal együtt, ami a környezet hiányos és rossz információ tartalmának velejárója. A misztikusok által szentélynek nevezett altudatban ugyan megõrzõdik minden információ, amit az összes elõzõ élete során, és a szellemi világban gyûjtött be az illetõ, de ez a privát akasha zárolva van a feltudati része elöl. Csak elenyészõen kevés embernek, beavatott nagymesternek adatik meg az a kegy, hogy hozzáférhessen a saját akashájához, netán másokéhoz is. Az emlékeinket többnyire csak a halálunk után kapjuk vissza, ami szintén felér egy mini megvilágosodással.

A halál után a lélekben komoly információ feldolgozó folyamatok zajlanak. Elõször nagy sebességgel lepörög elõtte az élete teljes filmje, alig 1-2 másodperc alatt. A különös ebben az, hogy a hihetetlen adatátviteli sebesség ellenére mégis teljesen tisztán, és jól felismerhetõen futnak át a tudaton a képek, és egyéb érzékletek, vagyis nem mosódik össze semmi. Minden információ, amit a lélek a testbe születésétõl a haláláig begyûjtött, újraolvasásra és ellenõrzésre kerül. Ilyenkor az akasha automatikusan összehasonlítja a lélek feltudati részében felgyülemlett információkat a szentélyben (altudat) eltároltakkal, és a biztonsági másolattal, hogy ne legyen köztük különbség, hiány. Ezután következhet az ítélet, amikor a lélek önmaga megítéli az adott életének eseményeit, hogy ezáltal meghatározhassa a karmája állását. Majd ezt felterjeszti az isteni tanácshoz, vagyis a lélek hierarchiában felette álló, róla gondoskodó, vezetõi feladattal megbízott, bölcs (isteni) intelligenciák csoportjához. Õk felülvizsgálják a döntését, és jóváhagyják azt, illetve módosításokat javasolnak ha szükséges. Ezután láthat neki a következõ életét, reinkarnációját megtervezni, annak szükséges eseményeit és paramétereit összeállítani, továbbá megkeresni az ehhez szükséges megfelelõ helyet, idõt, környezetet, testet. Ha ez is megvan, akkor léphet a szellemi világba, hogy ott éljen egy darabig. Ez a dolgok menetrendje általában a mi szellemi világunkban.

6. SAJÁT TAPASZTALATAIM

Én többnyire akkor szoktam nézelõdni az akashában, amikor a testem alszik. Ilyenkor a keresett információk vizuálisan úgy jelennek meg a számomra, mintha egy könyvet lapozgatnék, amiben a szöveg (lehet magyarul vagy fogalomnyelven) mellett különféle képek, sõt filmbejátszások is találhatók. De kérhetem az eseményeket úgy is, mintha ott lennék valóságosan a helyszínen, láthatatlanul szemlélõdõként. Közben a nézõpontomat szabadon változtathatom, bármelyik résztvevõ személyen keresztül érzékelve a dolgokat. Amit õ, a tanú akkor és ott észlelt, érzett, azt én is átélhetem, teljes intenzitással. A lejátszás sebességén állítani lehet, illetve ugratható a film a megnézni kívánt helyre.

Amikor meditáció során kérek választ valamely felmerülõ gondolatommal kapcsolatban, szintén többféle módon érkezhet az információ belülrõl, a rendszerbõl. Például egyszerûen eszembe jut a megoldás, mintha már eleve tudtam volna valahonnan. Nagyon nehéz megkülönböztetni a saját gondolataimat a rendszer válaszától, mivel én a részét képezem neki, vagyis én õ vagyok. Másrészt megjelenhet térbeli képek, színes, mozgó hologramok formájában is a válasz, másodperceken belül a kérdés feltevése után. Ilyenkor valósággal világít a lelkemben a válasz. Képi formában látom a fogalmakat, méghozzá egyszerre mindent, tehát ha sok válasz van a kérdésemre, akkor nem sorban kapom õket, hanem az egészet egyszerre rám ömleszti a kiszolgáló, felvillanásszerûen. Ez olyan, mint egy mini megvilágosodás, amikor egyszerre minden érthetõvé válik néhány pillanatra. Ennek a megemésztése persze idõbe kerül.

Nagyon meg tudja könnyíteni (és gyorsítani) az ember munkáját, ha belelát a saját jövõjébe. Egy alkalommal, évekkel ezelõtt megnéztem az egyik könyvemet, amit valamikor a távoli jövõben fogok megírni. Belelapoztam, hogy átnézzem a tartalmát, illetve lássam, mekkora sikere lesz majd ha megjelenik. Több írásomat is úgy szoktam elkészíteni, hogy közben a szöveget összevetem az akashában már elõre megtalálható kész változattal, és úgy javítom, igazítom hozzá. Ez persze érdekes idõparadoxonok lehetõségét veti fel, de eddig nem voltak belõle gondok. Furcsa tapasztalat volt, hogy egy alkalommal már azelõtt kaptam telepatikusan gratulációkat a szellemi világból, továbbá hozzászólásokat és kritikát egy mûvemhez, hogy egyáltalán elkészült volna. Az akashában nem csak minden földi író mûve található meg, hanem azok is, amiket ezen írók a haláluk után vagy a leszületésük elõtt alkottak meg a szellemi világban. Ezek általában még színvonalasabbak, mint a testben élve írottak.

Természetesen én sem garázdálkodhatom kedvem szerint az adattárban, nem hozhatok le a Földre bizonyos információkat. Egyszer ugyan megpróbáltam tiltott tudást becsempészni a feltudatomba, de nem sikerült áthoznom, bárhogy igyekeztem is. Azonnal észrevették, és még idõben megállított egy "információs határõr" angyal, kitörölve belõlem az anyagot. Viszont azt az emléket meghagyta, hogy elkapott, emlékeztetõül.

7. ÖSSZEGZÉS

Mindezekbõl láthatjuk, hogy egy hatalmas, jól felépített információs hálózat mûködteti a teremtést, diszkréten megbújva a háttérben, miközben mi emberek (errõl mit sem tudva) a szerepünket játsszuk a világ színpadán. Ez a kis összefoglaló írás azért készült, hogy megmutassa az elõttünk álló perspektívákat, a lelki fejlõdésünkben ránk váró feladatokat. Az információ, a tudás az egyik legfontosabb dolog a teremtésben. Ahhoz, hogy hozzájuthassunk, minél elõbb meg kell tanulnunk a teremtésinformatika (információ geometria) alapjait. Hogyan kell tudáshoz jutni, azt feldolgozni, eltárolni, megõrizni, visszakeresni, tovább adni, felhasználni mindannyiunk boldogulására.

Az emberiség a XX. században kilépett a tudatlanság korából és elindult a megvilágosodás felé vezetõ (hosszú) úton. Létrejöttek és elterjedtek a különféle telekommunikációs rendszerek (közkönyvtárak, újságok, posta, telefon, rádió, televízió, számítógép, internet), és sokszorosára nõtt a civilizációnk által forgalmazott adatok mennyisége. Ugyanakkor az emberi tudat is tágítani, növelni igyekszik önnön képességeit (agykontroll, gyorsolvasás, hipnopédia). A változások szükségszerûen egyre gyorsabban zajlanak, bár az emberek többsége képtelen követni az ilyen sebességû fejlõdést. A tudásalapú társadalom felépítéséhez legalább egy emberöltõnyi idõre lesz szükség, és nagyon sok munkára, szervezésre, tanulásra. Még mindig csak az elején vagyunk a folyamatnak. A távlati cél mindenképpen az egyetlen közös (globális) tudati halmazba való összekapcsolódás lesz, egyfajta lelki internet, némi számítástechnikai segítséggel.

A lélek az univerzumban létezõ legtökéletesebb információ tároló rendszer. Az, hogy a feltudatunk mégis felejt, az isteni kegyelem része, és segít megújítani önmagunkat, az életünket. A nálunk évezredekkel fejlettebb, földönkívüli civilizációk többsége a jó adattároló, de buta számítógép, és a felejtõ, de okos, kreatív lélek szimbiózisát választotta megoldásul az információkezelési problémáira. Egy értelmes faj, lélekcsoport számára gyakorlatilag a legvégsõ cél a tudatos összekapcsolódás az Isteni Fenntartási Rendszer Akashájával, az egész Univerzum Nagy Könyvtárával. Mert az Isten a lelkek összessége, a minden létezõ élõ intelligenciája.