A hipnózis folyamata

A hipnózisnál egy nagyon fontos tényező a helység. Fontos, hogy a hipnotizálandó személy biztonságban, kényelmesen érezze magát. A külső zavaró tényezőket ki kell szűrni. Legjobb, ha sem tévé, sem zeneforrás nincs a hallótávolságban.

Bármely kényelmes testhelyzet megteszi, de a lefekvés nem ajánlott. Fekvő helyzetben a páciens hajlamos elaludni, viszont ha ül, sokkal éberebb. A fizikai testhelyzet erős hatással van a tudatállapotra. A személynek nem kell mereven kihúznia magát. Sokak számára a meditációs pozitúra a legalkalmasabb, amikor a hát egyenesen, de laza. Mások számára jó kompromisszum lehet egy fekvőszék. Röviden: a páciens helyezze kényelembe magát, de ne feküdjön le. Nagyon megkönnyíthető a hipnotikus állapot elérése, ha a személy magával hozza a kedvenc párnáját, esetleg a hipnózisra a kedvenc székében kerül sor. További könnyítést jelent a rendszeresen hipnotizáltaknál, ha mindig ugyanott kerül sor a műveletre. Az, hogy már máskor is ott volt hipnózisban, lehetővé teszi, hogy kapcsolatot teremtsen a személy a fizikai hely és a lelkiállapot között. Az ilyen fizikai tájékozódási pontok önmagukban is sokat segítenek abban, hogy simábban, gyorsabban léphessen át a közönséges állapotból a hipnotikusba.

A hipnotikus állapotba három szakaszon keresztül juthatunk el. Az első szakaszt belépésnek vagy indukciónak nevezik, és célja a kezdeti relaxáció elérése. A relaxáció olyan, mint a pénz: ha már van belőle egy kevés, könnyebb többhöz is hozzájutni. Ahhoz azonban, hogy azt a keveset megszerezzük, kell egy kis energia. Sok egyszerű és hatékony indukciós módszer ismeretes. A belépés után az elmélyítés módszerét alkalmazzuk a relaxáció fokozására és a tudatos elme fókuszának szűkítésére. Ez nyitottabbá teszi az embert a szuggesztió számára. Ezt az átmeneti plató követi, afféle fennsík, kényelmes nyugvóhely, ahol az ember megállhat egy kicsikét.

E három szakasz mindegyikét a legkülönbözőbb utakon érheti el a hipnotizálandó személy. Kezdetben kísérletezhetünk többféle módszerrel is. Egy idő után valószínűleg érezni lehet, hogy melyik módszer válik be leginkább (ez minden személynél más és más lehet). Minél a többször használjuk a személynél a kiválasztott módszert, annál gyorsabban, és hatékonyabban juthatunk el vele legközelebb a kívánt hipnotikus stádiumba. Íme néhány a legjobban bevált és legsikeresebb indukciós módszerek közül.

Merev nézés. Ez az egyszerű módszer annyiból áll, hogy a személy tekintetének fókuszába egy bizonyos tárgyat teszünk általában valami kis, nem feltűnő tárgy a legjobb, valami olyasmi, amire könnyű összpontosítani (ceruza, toll, stb.). a hipnotizálandónak hosszú ideig kell ezt bámulnia, amíg csak teljesen bele nem fárad. Van, akinek hosszabb ideig kell összpontosítania a tekintetét, és van, akinek néhány pillanat elég. Ha a hipnotizőr úgy érzi, hogy elég volt, felszólítja a hipnotizáltat, hogy hunyja be a szemét, vegyen néhány mély lélegzetet. Minden indukciós módszert úgy kell befejezni, hogy a páciens behunyja a szemét, és mélyeket lélegez. További indukciós módszerek:

·        konvergencia (a merev nézés egyik fajtája, ahol a tárgy 15 centiméternél közelebb van a szemhez),

·        monotónia (bármely ütemes mozgás, cselekvés vagy szabályos ritmus - ha egy ideig rá összpontosítja az alany a figyelmét - többnyire leszűkíti a tudatot, és hipnotikus állapotot idéz elő),

·        mantra (amikor a szóbeli ritmust már nem kell kimondania, hanem belsővé válik),

·        kántálás (amikor az alany szavakat ismételget éneklő hangon),

·        ima (ismételt ima, amit gyakran a rózsafüzérrel kapcsolnak össze), stb.

Ez persze csak néhány a közismertebb indukciós módszerek közül. Vannak, akiknek már az indukciós módszer elegendő a mély relaxációhoz. A legtöbb ember számára azonban az elmélyítési módszerek is fontosak ahhoz, hogy beljebb kerüljenek a hipnotikus állapotba, és elméjük jobban megnyíljon a szuggesztió előtt. Mivel a lélek már oldott, egészen könnyű mélyebbre hatolni.

Szólítsuk fel az alanyt, hogy engedje el magát, és hagyja, hogy az történjen, aminek történnie kell. Az a legmegfelelőbb hozzáállás, ha a hipnotizált úgy tekinti, hogy bármely állapot, amelyet egy adott pillanatban elért, valószínűleg tökéletesen alkalmas a kitűzött célok elérésére. Semmi szükség erőlködni. Az erőlködés csak kioltja a relaxációt. Következzék tehát néhány gyakorta használt módszer a hipnotizált állapotának elmélyítésére.

A lépcső módszer. A módszer lényege, hogy az indukció utáni relaxált állapotból kiindulva az alanynak azt kell képzelnie, hogy egy lefelé haladó lépcsősor tetején áll, amely semmiféle helyre nem vezet. A lépcsőket vastag, fehér, puha subaszőnyeg borítja, és ő mezítláb van. Képzeletben lassan, fokonként elindul lefelé. Éreznie kell, hogy minden egyes lépéssel jobban és jobban ellazul. A lépcsőkorlát felett egy-két méterenként kis, piramis alakú jelek függenek. Mindegyiken szám van, egytől ötig. A számok azt a hipnózisszintet jelzik, ameddig a hipnotizált eljutott. Ha eléri az ötöst, akkor nagyon mély állapotban lesz. Érzi, hogy egyre mélyebbre kerül, amint egy-egy szám előtt elhalad. Minél mélyebbre jut, annál jobban fogja magát érezni. Mire elér az ötösig, mélységesen relaxált állapotba kerül. További elmélyítési módszerek:

·        liftmódszer,

·        mozgólépcsőmódszer,

·        autóút, stb.

Az elmélyítési szakasz végéről az átmeneti platóra jut az alany tovább. Itt kényelmes, mélyen megnyugtató relaxációs helyet talál (képzeletbeli fizikai helyet, de nagyon is valóságos pszichológiai helyet), amely viszonyítási keretet és megállót nyújt, mielőtt a hipnotikus állapotát valamilyen konkrét célra használnánk. Már az, ha csak egy kicsit elidőzik ezen a fennsíkon, felfrissíti az embert, „kisimítja” az egész lényét.

Átmeneti plató lehet egy helyiség a lépcsők vagy mozgólépcső alján, a lift földszinti megállóján. A páciensnek képzeletben át kell alakítania ezt egy kellemes szobává, berendeznie kedve szerint kandallóval, párnákkal, kényelmes nyugágyakkal, bármivel, ami kellemes és megnyugtató a számára. Legyen biztonságos, semleges hely.

Az indukció, az elmélyítés és az átmeneti plató együttesen teszik ki az első lépést, a hipnotikus állapot elérését. A hipnózis minden különösebb konkrét cél nélkül is gyógyító, stresszcsökkentő hatású. Ezek után lesz a személy arra, hogy megtegye a következő lépést, hogy felhasználja a hipnózist valamire, és a konkrét céljai elérésére a hipnotizőr a poszthipnotikus szuggesztiót alkalmazza. Ez olyan szuggesztió, amely arra irányul, hogy a hipnózisból való visszatérés után az ember másként viselkedjék, reagáljon vagy gondolkodjék, mint azelőtt. Sugallhatjuk neki, hogy hagyjon fel valamilyen szokásával. A szuggesztió szólhat arról, ahogyan a világra reagál. Összpontosulhat az ember saját gyógyulási folyamatára. Lehetnek a központjában azok a tudattalan cselekedetei, amelyek fokozzák a stresszt az életében. A poszthipnotikus szuggesztiók hatnak. Sőt olyannyira hatnak, hogy fontos megbizonyosodni afelől, hogy az alany valóban elakarja-e érni a szuggerált célt, ugyanis valószínűleg tényleg eléri.

A hipnotikus állapotból való visszatérés még egyszerűbb és biztosabb, mint a belépés oda. Még nem fordult elő az orvostudomány történetében, hogy valaki bennragadt volna a hipnotikus állapotban. Ha finoman és a megfelelő gyorsasággal tér vissza, éber és friss lesz, amikor kinyitja a szemét. A hipnózisból való visszatérés egyik leggyakoribb módja az elmélyítési módszer visszacsinálása. A hipnotizált az átmeneti platóról indul. Onnan elképzeli, ahogy visszamegy az autójához, a lifthez, a lépcsőre vagy arra az alkalmatosságra, melynek segítségével bejutott. Felmegy a lépcsőn, visszahajt a városba, közben visszafelé számol, vagy általánosságban visszafordítja az egész procedúrát. Miközben számol visszafelé, sugallnia kell önmagának, hogy egyre ébrebb és éberebb lesz. Sugallnia kell azt is, hogy remekül fogja érezni magát, friss és tettre kész lesz, amikor visszatér (mindez persze a hipnotizőr utasításaira történik, a megadott instrukciók során). Ha gyorsabban tér vissza, mint azt a saját természetes ritmusa kívánná, nem fogja utána jól érezni magát.