A pentagram


A pentagram görög kifejezés, a „pente” (az 5-ös szám) és a „grammon” (ábra, írás) szavak összetételéből. Tulajdonképpen bármely, öt vonalból álló alakzatot nevezhetünk pentagramnak, mégis, kizárólag a szimmetrikus csillag alakú jelre használják ezt a szót.
A pentagram az ember, a mikrokozmosz, a mágia jelképe. A legősibb jelek közé tartozik. A kvintesszencia jele, minden dolog legtisztább lényege. Az uralom, a harmónia, átvitt értelemben pedig a titkos tudomány és a mágus jele. Öt csúcsa hagyományosan az „öt alapelemet” jelképezi, amelyek sorban: föld, levegő, tűz, víz, és a kvintesszencia, az „ötödik elem”, vagyis a szellem/lélek/éter.
Az ötös szám az ember száma, az erő, a Mozgás ideáját hordozza. Az isteni Akarat, amint behatol az anyagba (kettő és három összege). Öt a Teremtő Isten, Elohim nevének betűinek száma (ALHIM). Ez a lélegzet, a Prána, az életerő hordozója. Jelképezi továbbá az öt érzékszervet, az ember végtagjait (két láb, két kéz, fej), a zsidóknál Mózes öt könyvét jelenti.
Kétféle orientációja lehetséges a pentagramnak, a „felfelé”, illetve a „lefelé” mutató. Ha álló pentagramról beszélünk, azt fejezzük ki, hogy abban a rendszerben, amire a pentagram utal, a szellem magasabb prioritású az anyagnál, míg fordított esetben az anyag, vagyis a test érdekei az elsődlegesek. Ez utóbbi a középkori írásokban a fekete bak fejét jelképezte (Baphomet).
A pentagramnak elsősorban azért tulajdonítottak mágikus erőt, mert többszörösen magába foglalja azt az évezredek óta ideálisnak és tökéletesnek tartott arányt, amelyet egyebek közt aranymetszésnek (sectio durea) isteni metszetnek (sectio divina) és isteni aránynak (divina proportione) neveznek, s amelynek első meghatározását (a:b=b:[a+b]) Euklidész geometriai tankönyvéből ismerjük.
Az ókori görögök és Pithagórasz ezt a jelet egységesen az egészség és a tudás szimbólumának tekintették. A Pithagóreusok pentalphának is nevezték. Az ókori Rómában az igazság szimbólumának tartották.
Európában a középkor és az újkor folyamán gyakran festettek vagy karcoltak pentagramot a házak küszöbére, hogy megoltalmazzák a ház lakóit a rontástól, és elriasszák a démonokat. A középkorban használatos elnevezése volt a Salamon gyűrűje vagy a lidérckereszt. A kelták boszorkánylábnak is hívták.