Előszó

            A hipnózis régóta azok közé a témakörök közé tartozik, amelyek a szakembert és a laikust egyaránt érdeklik. Mindenki, aki nem próbálta, nem látta, szeretné kielégíteni kíváncsiságát ezzel a kapcsolatban, sokan ab ovo tagadóan, sokan pedig némi „misztikus borzongással” akarnak megtudni valamit róla.

A módosult tudatállapotok közül talán a hipnózis a legproblematikusabb. Noha valamikor a hipnózis az okkultizmus körébe tartozott, manapság szigorú tudományos vizsgálódás tárgya lett. S mint a pszichológiában mindenütt, ezen a területen is fennmaradt némi bizonytalanság, mára azonban jó néhány tényt sikerült feltárni.

Témám bevezetőjéül - mielőtt tisztáznám a hipnózis kialakulását – meghatározom a hipnózis mai, egyik elfogadott fogalmát.

A hipnózis olyan társas interakcióként határozható meg, amelyben az egyik személy (a hipnotizált) egy másik személy (a hipnozitőr) szuggesztióra megváltozott érzékeléssel, emlékezettel és akarati cselekvéssel reagál. Klasszikus esetben ez az élmény és a vele társuló viselkedés érzékcsalódással határos szubjektív meggyőződéssel és kényszerrel határos akaratvesztéssel társul.