Csukott szemmel írt írásminta elemzése
Elsőre talán badarságnak tűnhet….de lássuk csak mit mondhat egy grafológusnak ez!
Mielőtt hozzálátnék, szeretném elmondani, hogy ez idáig nincs tudomásom arról, hogy ilyen módszerrel is vizsgálnák a duktor kézírását, bár nem tartom kizártnak, de amit most leírok, kizárólag saját kútfőmből ered.
Vajon miért van , hogy az ember a legszebb érzéseit, a legfájdalmasabb pillanatait behunyt szemmel éli át? Szinte önkéntelenül becsukja szemét mikor felemelt fejjel, nagy levegőt szippantva szeretné teljesen átélni az adott perc mámorító hangulatát. Ki ne emlékezne olyanra, mikor egy várva várt hír hallatán a megkönnyebbült sóhaj mellett lehunyta könnytől párás szemét?
Annyira önkéntelen ez a külső világot kizárás, hogy szinte észre sem vesszük.
Pedig tény.
Mint ahogy az is, hogy a szemünk által közvetített információ sok esetben becsapja agyunkat, és ebbe nem is akarok mélyebben belemenni annyira köztudott.
Számomra akkor kezdett a csukott szem érdekessé válni, mikor először gondoltam arra, hogy ha becsukja az ember a szemét, akkor kizárja a csalóka, szemfényvesztő ( és ez mennyire találó kifejezés a csodálatos magyar nyelvnek köszönhetően! ) külvilágot és kizárólag a belső „ hangra „ figyel. Arra a tisztább világra, melyet féltve őrizgetünk, és melyben még megtaláljuk a reményt ugyan úgy, mint a gyerekkortól dédelgetett álmokat, vágyakat és félelmeket.
Kifelé mindenki mutat magából valamit, de ha becsukja szemét, igazából akkor adja önmagát.
Még a kézírásában, rajzában is.
Akkor kerülnek felszínre olyan tulajdonságok is, melyeket nagyon igyekszünk leplezni, vagy igazából a szem által kínált kavalkád miatt nem vehető észre.
Nyitott szemmel állandó kontaktus van az érdeménél jóval nagyobbra tartott külvilággal, míg ha befelé nézünk, kizárólag az agyunkkal írunk. Mert köztudott hogy az írás agyírás.
Egy grafológus az úgymond „ rendes” írásmintát elemezve felvázolja a teljes személyiség képet. Csukott szemmel szinte kiabálnak a betűk, a sorok vagy épp a szövegtömb elhelyezés, attól függően, hogy mennyire tud azonosulni legbelső énjével, mi a fájó pontja, mi az ami munkába kerül hogy a fény világában ne legyen látható.
Nem ákombákomot produkálnak ilyenkor a duktorok, hanem rejtett és féltett önmagukat vetítik papírra, mely egyedi és megismételhetetlen.
Budapest,2006.szeptember 03.
Horváth Valéria |