RÚNÁK ÉS MÁGIA
_____________________________________________________________
A rúnavarázslás típusai:
Feliratok Napjainkban a legtöbben természetesnek veszik az írott nyelvet, és ábécéként használják a rúnákat is, anélkül, hogy tudatában lennének: rúnát írni mágikus tevékenység. Ha rúnákkal írsz le egy szót, azzal megerõsíted annak jelentését. A skandinávok gyakran így fejezték be felirataikat: "Ez és ez írta", vagy "Ez és ez készített engem". Mágikus kapcsolat volt ez a rúna írója és a leírt jelek között. Derbyshire-ben például feltártak egy csonttányért, amin a következõ felirat áll: "Az Isten meg fogja õrizni Hadda dicsõségét, mert õ írta ezt". Így tehát ha rúnákkal írunk le valamit, az már önmagában véve is varázsige, az elvont fogalmat átülteti a konkrét valóság talajába.
Rúnasorok
A rúnák mágikus célú felhasználásának másik módja a rúnasorok leírása, két vagy több rúnajel sorbaírásával. Például a pszichikai képességeid erõsítésére az alábbi rúnasor elkészítése alkalmas: A laguz/víz (a tudattalanhoz és a misztériumokhoz kapcsolódik), a perth/kockavetõ pohár (jósláshoz és mágiához), ansuz/Odin (a rúnák istene), és kenaz/fáklya (inspirációhoz).
Rúnakötegek
Egy rúnaköteg kettõ vagy több olyan rúnából áll, melyek valamilyen módon egymás fölé- vagy mellérendeltjei. Elõfordul, hogy az olyan rúnák, mint a fehu, raidho vagy a wunjo "gyökük" alapján összekapcsolva kereket formáznak. Máskor oldalaikkal kapcsolódnak egymáshoz, vagy egyetlen rúnává állnak össze. Napjainkban ez utóbbi a legnépszerûbb módszer. Történetileg a rúnakötegek "összevonásként" szerepeltek a feliratokban, vagy azért, hogy helyet nyerjenek, vagy hogy csökkentsék a rúnák számát, ezáltal növeljék a felirat varázserejét. Ma általában mágikus jel megalkotására alkalmazzák, egyszerre több rúnát foglalva magába.
_____________________________________________________________
Anyagok és módszerek
Rúnafeliratokat, -sorokat és -kötegeket sokféleképp használhatsz. Talizmánra írhatod õket - a rúnák varázserejének állandó fizikai megnyilvánulása, ha az ember mindig magán viseli vagy magánál hordja azt. Akik gyors eredményt akarnak elérni, fadarabra vésik a jelet, aztán elégetik, gyertyalángba tartják és így meggyújtják, vagy számtalan egyéb módszert alkalmaznak. A mágikus célokra való rúnakészítés kicsit más, mint a jóskészlet alkotása, de a jelek felvitele, a színezés és a névadás mûvelete szinte teljesen egyforma.
Az anyagválasztás is igen fontos, ha talizmánt vagy amulettet akarsz készíteni, hiszen ez lesz az a médium, ami "közvetíti" üzenetedet és saját jellegzetes energiáját adja hozzá a folyamathoz. Állandó talizmánod vagy feliratod bármibõl készülhet, ami neked kedves, de legjobbak a természetes anyagok. A különleges rúnavarázsigéket a hagyomány szerint elégetik, így bocsátják útjukra, ezért a közvetítõ anyagnak gyúlékonynak kell lennie. A papír vagy a pergamen megfelel a célnak és hamar megvagy vele, de ne feledd, hogy a skandinávok sosem éltek vele.
A rúnavarázsigéket és a talizmánok rúnáit hagyományosan fára vésték vagy rótták. Nem sok fából készült rúnikus tárgy maradt ránk, de azok legtöbbje tiszafából készült, mely régóta szoros kapcsolatban áll a rúnákkal és a mágiával. Sok más fának is megvan a maga mágikus asszociációja, ld. Kelta fanaptár.
A rúnakészítés önmagában véve is rituális tevékenység. Technikája hagyományosan a következõ lépésekbõl áll:
- A rúnák bevésése vagy bekarcolása fába, csontba vagy kõbe.
- A rúnák vörösre festése, vörös okkerfestékkel vagy a mágus saját vérével (ez mágikus kapcsolatot hoz létre a varázsige és az illetõ személy között)
- A rúnák nevének kimondása vagy éneklése, megerõsítés céljából
- A rúnák elküldése céljukhoz (ha nem állandó talizmánról van szó), általában elégetéssel
- Áldozatkészítés ("blot"), hálából az istenségnek, általában mézsör vagy sör
Tetszés szerint tovább bõvítheted ezt az egyszerû rituálét. |